Péter I. Zoltán : Kócos, merész és fiatal

Sipos Lajos irodalomtörténész, professor emeritus (PPKE), a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, valamint Boka László irodalomtörténész, egyetemi docens (PKE), tudományos igazgató (OSZK) idézte fel a Kócos, merész és fiatal című esten az Ady Endre Emlékmúzeumban a Holnaposok irodalmi és társadalmi szerepének jelentőségét 2012. november 3-án. A beszélgetést – melyet a váradi A Holnapnak szentelt négyalakos szoborcsoport felállítását ünneplendő szerveztek – Péter I. Zoltán helytörténész moderálta.
Péter I. Zoltán: A hétből négy holnapos került a nemrég felavatott váradi szoborkompozícióba. Ady szereplése nyilván nem véletlen. Dutka Ákos volt az egyetlen váradi születésű, Emőd Tamás a társaság Benjáminja, Juhásznak bár nem volt a szerepe eléggé hangsúlyozva, de ha nem kerül a premontrei gimnáziumba helyettes tanárnak, s nem veszik körül a váradi irodalmárok, akkor lehet, hogy nem is alakult volna meg a Holnap irodalmi társaság. Vendégeinktől előbb azt kérdezném, hogy tetszik-e nekik a szobor?
Sipos Lajos: A szoborcsoport érdekes és nagyon szép. A váradiak és az idelátogatók azonnal magukénak érzik. Sokan megállnak mellette, virágot hoznak, mécsest gyújtanak, leülnek az üres székre, fényképezkednek.
Boka László: Nagyon örülök neki, s nagyon tetszik, de elárulom, a terveket jól ismertem, hiszen nekem annyi személyes közöm is van a szoborhoz, hogy az alkotója, Deák Árpád tőlem kért korabeli portrékat, fotókat munkája elején Ady, Juhász és Dutka esetében, hogy a portrék korhűek legyen. Itt alapvetően a húszas éveik derekán járó fiatalemberekről beszélünk: Ady az egyedüli, aki akkor, 1908-ban már túllépett a harmadik X-en, Dutka is meglehetősen „idősnek” számít a maga 27 évével. Emőd viszont még éppen csak belép a huszadik évébe. Az ő portréját kissé fiatalosabbra vettem volna. Ennek a négyes fogatnak különben az egyedüli hiányossága, ha van, csupán az, hogy nincsenek rajta valamennyien, mind a heten, de ennek egyszerű, tényszerű okai vannak: ők négyen találkoztak a leggyakrabban itt Váradon. Ez a négyes fogat a valóságban is gyakorta ült le közös asztalhoz azokban a nagyszerű időkben. S ugye van az a festmény is, itt látható az Ady-emlékmúzeumban, mely a szobrászművészt ihlette. Ők négyen azok, akik akár a Bodegában, akár itt a Müller kioszk teraszán is gyakorta találkozgattak.
P. I. Z.: Miklós Jutkával kapcsolatban – aki külföldön fotográfiát tanult – érdemes elmondani, hogy ebben az épületben a húszas évek elején egy fényképészeti műtermet rendezett be magának. Nem sokáig, ugyanis a város eredetileg úgy adott rá engedélyt, hogy csak cukrászda, kávéház lehet benne. Úgyhogy hamarosan átköltözött az Apollo palotába, s ott nyitotta újra műtermét. Boka Lászlót kérdezném még a ma esti beszélgetés címéről.
B. L.: Ez a „Kócos, merész és fiatal” Kosztolányi Dezsőnek a pár sora. Ő írt így A Holnap első kötetéről, azt, hogy önmagával igaztalan az, aki nem szereti ezt a kócos, merész és fiatal könyvet. Ez az egyik pozitív kritika, a Lehotai néven megjelent Kosztolányi-méltatás. A másik a Hatvany Lajos tollából való, míg Lukács György az, aki még nagyon pozitívan értékelte az antológiát. Kosztolányi sora önmagában is kedves és figyelemfelkeltő.
Teljes cikk : varad.ro

Péter I. Zoltán : A Frimont-palota az igazságügy szolgálatában

„A [Széchenyi, ma Traian] tér északi részét az 1898-ra felépített impozáns, kétemeletes Igazságügyi palota uralta. A tervet Kiss István műegyetemi magántanár készítette, a kivitelezést Schiffer Miksa mérnök vezette. Az Igazságügyi palota felépítése előtt a törvényszék a helyén levő, barokk stílusú Frimont-palotában működött. Frimont Theodora grófnőtől, a család Bécsben élő utolsó leszármazottjától 1868-ban vásárolta meg a város ezt a váradi palotát, hogy abban a magyar királyi törvényszéket helyezhessék el…” Ennyit írtunk a Széchenyi tér ismertetése során erről a titokzatos palotáról a Várad 2013/7. számában.
Valóban titokzatos palota, mert a fentebb idézett mondatokon kívül szinte alig lehet valamit tudni róla. A külsejéről aztán végképp semmit, korábbi ismereteink szerint egyetlen kép vagy metszet sem őrizte meg kinézetét az utókornak. És most véletlenül előkerült róla egy kép az interneten, ezt most mi is közöljük.
Jobb oldalán látható az egykori egyemeletes Frimont-palota. Jó lenne tudni, hogy a kép készítésekor a család birtokában volt-e még vagy már az igazságügyet szolgálta. E kérdésre a kép elemzése adhatja meg a választ, annak alapján, hogy 1868 előtt vagy után készítették ezt a valóságot hűen visszaadni igyekvő grafikai alkotást.
Teljes cikk : varad.ro

Dukrét Géza – Péter I. Zoltán : Nagyvárad – Városismertető

Részlet a könyvből: Nagyvárad, (Oradea, Grosswardein) Bihar megye székhelye, Románia nyugati részén, a Sebes-Körös mindkét partján ….

Bővebb információ : antikvarium.hu

1997– április 28-án, a Varadinum keretében mutatták be Dukrét Géza és Péter I. Zoltán Nagyvárad – városismertető című füzetét.Forrás : varad.ro

Dukrét Géza-Péter I. Zoltán Nagyváradi városismertetőjét Szilágyi Aladár méltatta. A bizottság saját kiadványa az 1997-ben megjelent Nagyvárad városismertető Péter I. Zoltán és Dukrét Géza munkája.Forrás : udvardy.adatbank.transindex.ro

 

 

Péter I. Zoltán : A jelenkori Nagyvárad megalapítása

A bemutatott könyv Péter I. Zoltán helytörténész 35. önálló és 12.  társszerzői közreműködéssel napvilágot látott munkája. A Prolog kiadó  nevében Tunyogi Katalin tanítónő üdvözölte az Ady Endre Középiskola  dísztermében egybegyűlt érdeklődőket. Felvezetőjében arról beszélt,  miért érdemes napjainkban is könyvkiadással foglalkozni, miért gondolja a férjével közösen azt, hogy olyan helytörténeti és nem csupán ilyen  jellegű köteteket kell megjelentetni, melyek arra késztetik gyermek és  felnőtt olvasóikat, hogy nyitott szemmel járjanak a világban, szeressék  és ismerjék a várost, ahol élnek.
Sárközi Zoltán RMDSZ-es helyi önkormányzati képviselő szerint A  jelenkori Nagyvárad megalapítása című könyv olyan megvilágításban  ismerteti a város múltját, mely újdonsággal szolgál számunkra, és  ugyanakkor arra késztet, hogy régi térképeket, helyrajzi térképeket  böngésszünk. Péter I. Zoltántól megtudtuk, hogy igyekezett hitelesnek  tekintett forrásokból merítkezni, levéltári anyagokból, szakértők,  történészek tanulmányaiból. Külön megemlítette Málnási Ödön és Bunyitay  Vincze leírásait, Emődi András két évvel ezelőtt megjelent könyvét  (Nagyvárad város lakossága és archontológiája a 18. században), valamint Lakos Lajos tudós levéltárosnak 1904-ben kiadott kötetét (Nagy-Várad  múltja és jelenéből).

Teljes cikk a erdon.ro

Péter I. Zoltán : Mesélő képeslapok. Nagyvárad 1885-1915

A Noran könyvkiadó gondozásában, a napokban jelent meg Péter I. Zoltán: Mesélő képeslapok — Nagyvárad 1885-1915 című könyve. A november 28-i budapesti bemutatónak a Műcsarnok adott  helyet, viszont a múlt héten a váradi közönség is megismerkedhetett a  kötettel.
A kiadó honlapján értesültem arról, hogy csütörtökön Pesten is  bemutatják a könyvet. Sosem voltam még dupla bemutatón. Váradon, mindig a megszokott arcokat látni az effajta eseményeken, itt pedig, ahogy arra  számítani lehetett, megjelentek az elszármazott váradiak is. Olyan volt  az egész, akár egy nagy osztálytalálkozó: a világ minden tájáról, néhány száz B/4-es lap miatt egybegyűlt ex-nagyváradiak.
“Kedves emigráns váradiak és az őket befogadók!” — köszöntötte stílszerűen Kőrössi P. József, a Noran vezetõje a szépszámú érdeklõdõt, akik között persze jelen  voltak az otthon maradtak képviselõi is. Majd F. Bathó Ida és Csoma  Judit színmûvésznõk kezdték el felidézni verssel azt a “Peceparti  Párizst”, amit már csak a régi képeslapokon kémlelhetünk, és amelyeket  szerencsére összegyűjtött és elrendezett Péter I. Zoltán. Az  épületmérnökit végzett helytörténész-újságíró, aki a Bihari Naplóból  sokak számára ismert Múltidézõ fényképek, és a címadó Mesélõ képeslapok  sorozatokat szerkesztette.

 A szerzõ harminc év eseményeit sűríti egy  látványos kötetbe, és a pályaudvartól elindulva városnézõ sétára hívja  az olvasót. Útjuk során megismerkednek a város szinte valamennyi  épületének történetével, miközben betekintést nyernek a századforduló  egyik legdinamikusabban fejlődő magyar városának mindennapjaiba. Ez az  az időszak, amikor többek között a Rimanócziak és a Vágó testvérek, Ady, Krúdy Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Nagy Endre hosszabb-rövidebb ideig dolgozik a városban, Rippl-Rónai, Gulácsy állít ki, megjelenik a Holnap antológia, építészetében, kulturális életében, életmódjában és persze a kávéházak sokaságában a város egyenesen a fővárossal rivalizál.

Forrás : figyelo.transindex.ro

  Városnézésre invitál ez a könyv, amelynek során a szerző megeleveníti a  száz évvel ezelőtti Nagyváradot, a századforduló századelő egyik  leglátványosabban fejlődő városát. A városnézés a vasútállomásnál  kezdődik. Innen járja be a szerző képzeletben az egész várost. Irodalmi  alkotásokból idéz, neves nagyváradiakkal kapcsolatos anekdotákat  elevenít fel, visszaemlékezésekben, újságcikkekben és egyéb  kordokumentumokban kutakodik, jeles személyiségeket szólaltat meg, s  eközben az olvasó előtt feltárul az egykori Nagyvárad pezsgő élete.  Harminc év eseményeit sűríti a szerző egyetlen városnéző sétába, utcáról utcára haladva idézi fel Nagyvárad társadalmi, gazdasági, kulturális  életét.

Forrás,megvásárolható : bookline.hu

Forrás : egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.rol

Péter I. Zoltán : Nagyvárad 900 éves múltja és épített öröksége

Az album olvasmányos formában tárja elénk kilenc évszázad eseményeit, bő  teret szánva a ma is látható épített örökségnek és a jelentős, de már  elpusztult épületeknek. A kötetet 175 illusztráció – századfordulós  képeslapok, archív és jelenkori felvételek, valamint Nagyvárad 1890-ben  és 1990-ben készült térképe – gazdagítja.

Információ,megvásárolható :  bookline.hu

Péter I. Zoltán könyvéből sokan idéznek ‘